. Kedves mûvész úr, gratulálok.

- Szeretném megköszönni ezt az óriási lehetõséget ... - kezdte Kolompár bácsi.

- Semmi akadálya, nyugodtan köszönje meg! - szólt közbe az igazgató bácsi.

Összenevettek.

- Látod, milyen aranyosak a gyerekeid? - kérdezte Jenõ bácsi, miközben körbemutatott.

- Igazad van, látszik, hogy kitettek magukért.

- Már nem annyira, nézd meg a képemet rólunk.

- Fantasztikus. Itt mit csinálnak? - Mutatott a hetedikesek csoportjára az igazgató bácsi - Egyébként János vagyok.

- Itt számítják ki, hogy hova kell tenni a tálakat, és hogy mennyi ideig lehet a napot a bejáratra vetíteni. Nézd csak, itt az õ rajzuk. Visszalapozott és megcsodálták a háromszögeket, a fény útját, végül az elrendezés rajzát. Amúgy Jenõ.

- Igazi fizikai-matematikai feladvány. - mondta elismerõen János bácsi, aki egyébként ezeket a tárgyakat tanította.

- Ha láttad volna, ahogy egy szál sapkával mérték meg,  milyen szögben esik be a fény.

- Itt látom. Úttörõ koromban csináltunk ilyen szögméréseket. És a mások csoport? Hát nem Kolompár?

- Õk azt nézik, ahogy Bálint rajzolja a kis unokámat. Itt van a rajz másolata. Nagyon tehetséges a gyerek.

- Melyik a modell? Nem látok lófarkas lányt. - nézett körül János bácsi.

- Borikám, gyere ide! - szólt Jenõ bácsi az unokájának, aki odaszaladt hozzá. - Az is.

- Õ az én unokám és tanítványom. - ölelte magához a büszke nagypapa unokáját.

- Bori, azt hallottam, hogy te is szépen rajzolsz. Bemutatnád nekem?

- A bácsit rajzoljam le? - kérdezte Bori készségesen.

- Nem, dehogy. Szeretném, ha Rozi lenne a modell. Nézd csak, most jön Éva néni. Õt is ismered ugye? Legyenek õk ketten!

Bori nekilátott, de elõtte összekacsintott nagypapájával. A rajzot egy nagy körrel kezdte.

Az igazgató bácsi egy darabig nézte, hogy dolgozik Bori, majd észrevette, hogy egyre sûrûbben nyílik az ajtó, szálingóznak az évzáróra a vendégek. Ahogy beléptek, a szemükhöz kaptak felnõttek, gyerekek egyaránt. Ahogy kiléptek a fényfoltok bûvkörébõl, felfedezték a bemutatót, és egyenesen mindenki arra ment. A tálak már elfogytak volna, ha a KAPTÁR-kitûzõs gyerekek nem magyarázták volna el mindenkinek, hogy azok nem eladók, de rendelni lehet az itt jelenlévõ mûvésztõl. Kolompár bácsi már ellapozta korábbi rajzát, és az érdeklõdõk kívánságait kezdte megrajzolni. Elõször mindig egy nagy körrel kezdte. Gógyishoz már be kellett állítani egy gyereket (Pötyi csapatából Józsit), hogy minél gyorsabban elkészülhessenek a másolatok. és aláírhatóak legyenek a megrendelések.

Bori megráncigálta az igazgató bácsi zakóujját.

- Tessék megnézni a rajzomat!

A kép egy tálat ábrázolt, amelyen Éva néni átöleli Rozi vállát. Mögöttük a Kõrös-part látszott a hatalmas tölgyek, és egy faház sarka.  Mindketten ültek egy fatönkpadon, és közöttük a lábuknál egy, Rozi derekáig érõ hatalmas KAPTÁR embléma. A tál karimáján kis virágok, madarak és méhecskék között helyenként feltûnt megint egy-egy KAPTÁR.

- Ezt megveszem! - mondta az igazgató bácsi. - Nagyon ügyes vagy.

- Nem lenne jobb, ha tálba készíteném el? - kérdezte Bori.

- Nem a nagypapád csinálná?

-- Úgy látom, neki bõven lesz egyéb dolga. Mindketten a saját rajzainkat tesszük át rézbe. A kitűzök voltak csak, amiket mindketten csináltunk. De azok egyszerûek. A nagytál az más. Azt megálmodni, megrajzolni és kikalapálni ugyanannak kell.

- És mennyiért csinálnád meg? - kérdezte teljesen üzleties hangon az igazgató bácsi.

- Mennyit érne meg magának? kérdezett vissza Bori.

- Nem tudok mihez viszonyítani. Legyen mondjuk ötezer forint.

- Rendben! Egy hét múlva tudom postára adni.

- Jó, de akkor ne ide az iskolába, hanem a lakásomra kérem.

- Itt egy rendelõlap. - nyúlt Bori az asztalra és elvett róla egy papírt.

Az igazgató bácsi elõvette a szemüvegét, és gondosan átolvasta a rendelés szövegét. Bólintott, és elõvette a tollát.

- Tessék várni egy percig, mindjárt hozzák a másolatokat. - figyelmeztette Bori.

Már jött is Józsi, és hozta a két lapot az irodából. János bácsi kitöltötte a kihagyott rovatokat, a vételárat, az elõleget, a szállítás határidejét 10 nappal késõbbre, a nevet és a címet. A végén aláírta mindkét kitöltött példányt, és odaadta Borinak, aki szintén aláírta, hogy a rendelést a túloldalon lévõ minta alapján, a fenti feltételekkel elfogadja, és az elõleget átvette. Amikor az igazgató bácsi átnyújtott neki három darab ezerforintost, sajnálkozva mondta, hogy nem tud visszaadni.

- Te nem olvasod el, amit aláírsz? Nézd csak meg jobban!  - figyelmez- tette János bácsi.

- Dehát itt hatezer forint vételár van, és háromezer elõleg! - csodálkozott Bori - Nem ebben állapodtunk meg!

- Meggondoltam magam. Baj? Így nem vállalod?

- Dehogy! Nem! Nagyon szépen köszönöm, legyen máskor is szerencsém. Az egyik lapot odaadta az elsõ megrendelõjének, a másikat letette az asztalra. Az elõleg eltûnt a bõ szoknyája ráncai között. Az asztalra rakott rajzot felkapta egy néni, és azt mondta Borinak:

- Kislány, most én rendelnék tõled. Rajzolj nekem egy tálat, amin egy baromfiudvar van!

Bori azonnal munkához látott, az igazgató bácsi pedig mosolyogva elsietett az irodájába. Nemsokára megszólal a csengõ, és kezdõdik a ballagás, majd az udvaron az évzáró.