For the World!


48. fejezet
Ballag már a vén diák

A nyolcadikos osztályokban ünnepélyes csendben ültek a gyerekek. Az elõttük lévõ tarisznyákban megtalálták a kitûzõket, és azok már ott csillogtak a fehér ingeken, blúzokon. Az ajtó fölött, a tábla körül virágdíszítés dicsérte a hetedikesek szépérzékét. Az osztályfõnökök arról beszéltek, hogy most elhagyják az általános iskolát, és elsõ önálló döntésük alapján folytatják tovább az útjukat az Élet felé. Beszéltek arról is, hogy az utóbbi két hónap változásai most még csak ebben az iskolában váltak általánossá, más helyeken esetleg nem is hallottak róla. Vigyázzanak, ne akarjanak ajtóstól rohanni a házba, és úgy felforgatni a másik iskolát, hogy az a tanárok ellenlépéseit, bezárkózását idézze elõ. Ne minõsítsék õket már az elsõ napokban lázadóknak, ne legyen eleve gyanús, ha megszólalnak.

Persze arra fognak törekedni, hogy ezt a tanulási módszert átvigyék, meghonosítsák ott is. Ezt nem lehet, és nem is akarják megtiltani. De, ha rosszul fognak hozzá, mindent elronthatnak. Ha viszont jól választják meg a partnereket a gyerekek és a tanárok közül, lassan, óvatosan célt érhetnek.

- Ne felejtsétek el, Rozi a kérdezéssel kezdte! Minden tanár szereti, ha olyan kérdést tesznek fel neki a tanulói, ami elõrevivõ, hasznos, amire tud válaszolni. Az iskolák tanrendjében négy évenként van egy bizonyos fokú ismétlõdés. Ugyanazon a témakörön belül tanítanak, csak részletesebben, mélyebben. A jobb megértés, a gyakorlati alkalmazás érdekében feltett kérdések mind a tanárok, mind az osztálytársak szempontjából jók. A gimnázium végén minõsítik érettnek a fiatalokat. Érettnek arra, hogy kiléphessenek az Életbe, hogy ott helyt tudjanak állni. Legyen egy általános mûveltségük, aminek segítségével tudnak másokkal beszélgetni, megértenek egy képet, egy idézetet, egy színdarabot. A "Mindent tudni akarok" jelszó nem ellenszenves a tanároknak. Tapasztaltátok, hogy egyes osztálytársaitok bizonyos tananyagokat jobban ismernek, fõleg az újdonságokat, mint a tanárotok. Ez a másik iskolában is így lesz. Ha õk is megszólalnak, az is jó elõrelépés. A Hármasok Klubját is be tudjátok vezetni. De itt is elõször ti kérdezzetek! Ki tudná neked elmagyarázni ezt, vagy amazt. Figyeljetek, és, ha valaki már nem ért valamit, amit ti tudtok, mondjátok el neki!  A szerepléssel vigyázzatok! Nem szabad elsietni. Van az iskolákban szerepjáték, egyre több helyen. Éva néni nekünk elmesélte, hogy a békéscsabai gyerekek hogyan javították fel a tanárok bemutatóit a kazetta hatására. Keressétek meg a változtatható, jobbá tehetõ pontokat!

- Négy évig voltam az osztályfõnökötök. Hogy jó, vagy rossz emlékeket õriztek-e meg rólam, a ti dolgotok. Mindenesetre számíthattok rám késõbb. Ha ilyen beilleszkedési gondotok van, megbeszélhetjük. Tudjátok, ez úgy van, mint azokban a családokban, ahol több gyerek van. A szülõ féltve szereti mindegyiket, még, ha többet is foglalkozik a kisebbekkel. Jobban rá vannak szorulva. Ti most elhagyjátok ezt az iskolát. Fájó szívvel engedlek el benneteket, mert mindenkiben találtam szeretnivalót. Lesz új, ötödikes osztályom, de nehéz lesz átállnom tananyag, és magyarázási színvonal szempontjából. Veletek újra találkozni mindig jó lesz nekem. Az utóbbi két hónap kevés tapasztalatot adott. Késõbb biztos, hogy több tanácsot fogok tudni adni nektek a beilleszkedéshez. És ez alatt nem a mostaniak elfelejtését, hanem az átvitelét is értem.

Ezután következett a bizonyítványok kiosztása. A gyerekek valamennyien kellemes meglepetésekkel találkoztak. Szinte minden tantárgyból azt kapták, amire számítottak, de inkább jobbat. Egymásnak mutogatták, felborult a rend. A tanárok mosolyogva nézték a felbolydulást. A csöngetés most nem szünetre, vagy órakezdésre hívott, azt jelezte, hogy ideje elindulnia a ballagóknak. Vállukra vették, hát kis tarisznyájukat, és a legkisebbekkel legelöl, növekvõ sorba rendezõdtek, és az osztályfõnök után kisorjáztak az osztályból. Elõször a szüleik, testvéreik fogadták õket, elhalmozva virágokkal. Felhangzott az ének, a "Ballag már a vén diák", majd, ahogy mentek tovább a szokásos többi is. Ahogy elkezdték az osztályokat körbejárni, kezdõdött a ballagó-hangulat kialakulása is. Az elején még idõnként hallható kacarászást helyenként szipogás, kicsorduló könnyek váltották fel. Korábbi haragosok, haverok álltak a folyosók falánál, adták át virágjaikat, és a veszekedések, versengések, sõt verekedések emléke megváltozott. A kapcsolat jellege, milyensége messze tûnt, csak maga a kapcsolat ténye maradt. "Velünk volt"  És a búcsú a volt ellenfelektõl is fájt.

A menetek virághalmoktól roskadozva érkeztek le az udvarra, ahol a bejelölt (és a fõpróbán begyakorolt) helyre beálltak. Az énekkar átvette az éppen énekelt ballagó-dalt. (Mi tagadás, jobban hangzott, mint a nyolcadikosok kamaszhangján.) A tanárok asztalánál már ott állt az igazgató bácsi és helyettese. A ballagók élérõl az osztályfõnökök is odamentek az asztalhoz. A családtagok félkörben az asztal mögött helyezkedtek el, a többi osztály a ballagók két oldalán.


A tartalom-jegyzékhez