- Tessék, Éva, Rozi, fáradjatok be! - nyitotta ki az iroda ajtaját az igazgató bácsi - Foglaljatok helyet itt a fotelokban!

- Szóval, Rozi a szakértõi véleményedet szeretném megkérdezni, kikbõl álljon a KAPTÁR?

- Elõször én kérdeznék valamit. Mi a feladat?

- Azt mondtam, hogy "a következõ évben minden osztályban változtatunk a tanulási módszeren.".

- Igen, de elõtte azt, hogy "az iskola diákjai döntöttek, a tanári kar is." - mondta Rozi. - Tehát az iskolán belül minden rendben. Nincs megoldandó feladat.

- Köszönöm, tényleg zseni vagy!

- Akkor mehetünk? - kérdezte Éva néni.

- Dehogy, most derült ki igazán, hogy milyen nagy a feladat.

- Abból, amit én mondtam? - csodálkozott Rozi.

- Igen! Azt mondtad, az iskolán belül minden rendben. De az iskolán kívül! Ott kezdõdnek a bajok, és nem is tudjátok elképzelni, hogy mekkorák. - fogta a fejét az igazgató bácsi.

- Azért van némi fogalmunk róla. - mondta Éva néni. - Békéscsabán beszélgettünk a Közoktatási Intézet munkatársával. Õ figyelmeztetett rá, hogy milyen veszélyes a hatalomnak, ha a gyerekek ilyen nagy szabadságot, döntési jogot kapnak.

- Hát ezt kellene megoldani. Hogy ne tiltsák be, hogy terjedhessen.

- Értem. - mondta Rozi

- Tényleg érted? - kérdezte gyanakodva Éva néni.

- Azt értem, hogy mit kell kérdeznem, ha össze akarjuk állítani a KAPTÁR-t - mondta Rozi.

- Akkor, halljuk a kérdéseket! Ja, valami innivalót adhatok? - kérdezte az igazgató bácsi

- Köszönöm, nem kérek. - mondta Éva néni.

- Én egy kis hideg vizet elfogadnék. - volt  Rozi válasza.

- Kristályvizet? Kólát? Narancslét?

- Nem, csak tiszta csapvizet kérek. A gömbölyû buborékokat nem szeretem. Az édesek meg nem oltják a szomjamat.

- Rendben, egy pohár hideg csapvíz. - az igazgató bácsi ezt úgy mondta, hogy közben lenyomott egy gombot. - Az elsõ kérdés?

- Ki az, aki tevékenykedik ebben az ügyben?

- Nekem kell elfogadtatnom az önkormányzattal és a minisztériummal

- Akkor igazgató bácsi a T. Mi kell ehhez az elfogadtatáshoz?

- Információ, kapcsolat. Olyan ember, aki tudja, hogy mit ír elõ a minisztérium, mit lehet ezen belül csinálni.

- Nem lehetne Boldizsár, a Közoktatási Intézettõl? - kérdezte Éva néni.

- Szuper! - mondta Rozi - Ismerem, nagyon rendes bácsi. Õ lesz a Keresgélõ, a K. Kellene egy ötletember, akinek mindenre van valami javaslata.

- Mit szólnál Józsi bácsihoz? - kérdezte Éva néni.

- A tornatanárhoz? - csodálkozott Rozi és az igazgató bácsi is. - Rozi itt a vized, egészségedre.

- Dehogy is! Gábor Józsi bácsihoz, tudjátok, "Együtt jobbat!"

- Ez az! Ha a gyerekekbõl ki tudja szedni a jó ötletet, magából is sikerülni fog.  - tette hozzá Rozi miután letette az üres poharat.

- Nem pedagógus, de gyerekekkel foglalkozik. Õ lesz Szanazúgban

- Rendben, akkor az Alkotó is megvan. - bólintott az igazgató bácsi.

- Ki lesz a Pontosító? - kérdezte Rozi - Ki tudja, hogy mi mennyibe kerül egy ötletnél, honnan lehet pénzt szerezni:?

- Magdi néni, a gazdasági igazgatóhelyettesünk.

- Kell, aki eladja a megoldást, és tudja, hogy a vevõk mit akarnak, az Árusító. - folytatja Rozi.

- Kik a vevõk? A tanárok, a gyerekek, a szülõk, a minisztérium? - sorolta Éva néni.

- Szerintem a minisztérium. - mondta az igazgató bácsi.

- Szerintem a tanárok, és Éva néninek kell nekik eladnia, ahogy megtette Békéscsabán is. - válaszolta Rozi.

- Igazad van - fogadta el az igazgató bácsi.

- Már csak a Rendezõ van hátra. mondta Rozi.

- Én téged szeretnélek erre megkérni. - vitatkozott az igazgató bácsi. - Te már csináltál ilyet, és egész jól sikerült.

- Akkor végeztünk? - kérdezte Rozi - Várnak a gyerekek.

- Megírok két felkérõ levelet, Éva ugye megadod a címeket.

- Ha mindenkinek jó, augusztus 9-et javaslom az elsõ összejövetelnek. - nézte meg a naptárját az igazgató bácsi - Délután 2 órakor itt.

- Józsi bácsival megbeszéljük Szanazúgban. Ha nem jó neki, azonnal jelentkezünk. - mondta  Rozi.