Rafiék nappalijában jött össze szombat délelõtt a Kerekasztal, mert csak náluk volt egy kerek ebédlõasztal, amely körül hatan elfértek. Az eredeti nemesi szokások szerint kézzel ették az apró nyári körtét, és a csontokat (azaz a csutkákat a padlón heverõ szelindekeknek (két palotapincsi játszotta a szerepüket)) dobták. A kezüket szolgák hiányában egymás hajába törölték. Tányérnyalók sem voltak, így a lekváros palacsinta után kénytelenek voltak maguk kinyalogatniuk a tányérjaikat. A tízórai után Feri  méltóságteljesen felemelte a kezét.

- A király szólni kíván! - kopogtatott az asztalon Robin Hood.

- Hû társaim, a Kerekasztal lovagjai! Ellenségeink mozgolódnak! Veszélyben hazánk, Anglia, sõt egész KAPTÁRIA! Mint tudjuk, Herbert, ez a hazátlan bitang, kikényszerített hadisarcként  száz kiló cseresznyét  Némi ellentételként kiköveteltünk ugyan ötezer ezüstöt, de egy kalmár társaságot kellett beléptetnünk a lebonyolításba. A veszély így rájuk is kiterjedhet. A másik veszély, hogy, ha egyszer megtehették ezt velünk, máskor is megpróbálhatják. Herbert, mint tudjátok, magától nem csinál ilyet. Alapos gyanúm van rá, hogy Hugó apát állhat a háttérben. Akkor viszont benne van az öcsém, János herceg, és Ivor úr is, Vad Vidrõl nem is beszélve, aki azt teszi, amit Hugó apát parancsol neki.

- Felség! Engedd meg, hogy én is szóljak! - jelentkezett Tuck barát - Mi, a sherwoodi erdõ vidám cimborái, azt terveztük, hogy végiglátogatjuk a szomszéd kastélyokat, és adományaikkal segítünk a kornyék szegényein. Kedd óta, mintha összebeszéltek volna, 8 kastéy bezárkózott elõttünk. Ebben János herceg kezét érzem, illetve az apjáét, mert csak õ képes ilyen akcióra. Õ a legcifrább kastély ura, rá hallgatnak a többiek.

- Tehát más úton is próbálkoznak. - mondta Richárd király. - A gyomtalanítás befejezõdött. A kastélyokkal most nincs dolgunk. De az fontos, hogy itt a felnõttekkel is számolnunk kell. Látta valamelyiktök õket az évzárón? Én nem figyeltem.

- Él csak Herbertet láttam. - mondta Little John, aki ki tudott magaslani a tömegben. -  A többiek nem voltak ott.

- Ez gyanús! - mormolta Feri - Nem szoktak elmaradni a bulikról  Hogyan lehetne megtudni, mi történt velük?

- Bízd csak Tuck barátra! - mondta Robin - Neki mindig van jó ötlete.

- Én kikémlelem õket, - szólalt meg Rafi - Ma este party lesz Vágássyéknál. Mi is hivatalosak vagyunk oda.

- Jó, holnap megbeszéljük. - szólt a király. - Van még valami. Elsõként alakult meg a KÖR-ünk, elsõként kellene elkezdenünk a munkát is. Ági csinált egy társasjátékot, hogy gyakorolhassuk a KÖR-t.  Elkértem tõle, mert az a tervem, hogy ebbõl sokszorosítani kellene, és minél többet eladni. Rafi! Be tudnád vinni ezt a rajzot a számítógépetekbe?

- Tulajdonképpen igen, de egyszerûbb, ha belerajzolom. Az mégiscsak más, ha sokszorosítani akarjuk! Van színes nyomtatónk, nyomdakész képet csinálok belõle. Holnapra meglesz.

- A party mellett? - kérdezte Marion.

- Elõtte. Nem nagy ügy! - mondta magabiztosan Rafi.

- OKÉ. - vette vissza a szót a király. - Az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen elég nehéz dolgot vállaltunk. A csereakciót nem a gazdagoknak találták ki. Most, ahogy Rafael lovag említette a partyt csapott belém a villám. Kikkel fogunk mi csereberélni?

- A kis telkeseket ismerem, én náluk dolgoztam. - mondta Rafi. - Zsófival voltunk együtt és Pirivel. Piri kezdi a kazettázást, meg valami BUK-A-REST-et, de Zsófival tudok beszélni. A mi területünkön ez a legizgalmasabb csoport, a telkesek. Persze azért pénz nélküliek vannak Ófalun is. És szerintem Robinék se véletlenül lettek a szegények gyámolítói.

- Nyilván! - szólalt meg Robin - Little John és Tuck barát  a szegénysoron lakik. Az õ szomszédaik a mi hátterünk. Amióta az Óbuda TSZ átalakult részvénytársasággá, a szüleik munkanélküliek. De a virágaikat érdemes megnézni! Gyönyörûek.

- Egy kicsit megnyugodtam. - mondta Richárd király - Tudjátok, mit? Írjon mindenki egy listát, hogy kiket ismer a környéken!  Holnap játszunk, és utána kiválogatjuk, hogy kivel érdemes kezdeni. Fejenként öt-öt fõre lesz majd szükségünk, tehát 40-50 nevet hozzunk.