Rozi sokat forgolódott álmában. Egyfolytában két szó vetítõdött a szeme elé: "Jobb hangulat"

- Igen, ez a legfontosabb. Mosolyogva nem lehet gyûlölködni, veszekedni. Eszébe jutott, hogy egyszer apukája (ez  még akkor volt, amikor még nem alakult meg a szövetkezet, és néha többet ivott, mint kellett volna) veszekedni kezdett volna anyuval, de nem sikerült. Anyu nyugodttan ült a fotelben, és mosolygott rendületlenül. Egy kis idõ után apu is elmosolyodott és megkérdezte:

- Most mit vigyorogsz, mint egy fakutya?

Igen, a veszekedéshez két fél kell. Egyedül nem megy, ha a másik csak mosolyog. Dehát itt két népcsoportról van szó, nem két emberrõl!  Azután eszébe jutott az esti buli. Pirivel, Pötyivel és Borival fogódzkodtak össze, kis kört alkotva, és a két cigánylány tanította õket a rafinált apró lépésekre. A vége felé már egészen jól ment mindkettõjüknek. És az ír táncosok? Ugyanarra a ritmusra táncoltak kopogósan, másképp. Rozi látta a tánc lordját, ott a hegedû nagyon jól segítette a táncot. A cigányok mesterei a hegedûnek. A muzsika összehozta a különbözõ gyerekeket. Látta már a TV-ben a Fekete vonat és a Romantic együttest is. Nem csak cigány zenét játszottak, énekeltek. 

Modern zenéjük volt, a koncerten ugyanúgy õrjöngtek a nagyok, mint az amerikai együtteseknél. Miért gondolkodik mindig a zenén? Talán ez kell a jobb hangulathoz? Addig, ameddig szól, biztos jót tesz. De utána mi lesz? Egyszer látott egy szintén cigány együttest, amelyben sorra mindenki játszott egy kicsit egyedül is. Ki-ki a saját hangszerével. Vizeskannával, két kanállal, a hangjával, a lábával, egy bottal. Ha mindenkit látni lehetne külön külön egy mûsor- számmal, az emberek arra emlékeznének, és lecsillapodna a haragjuk. 

Dobozon körülbelül ötször annyian laknak, mint, ahányan a suliban buliztak. Be kellene egymásnak mutatkozniuk. Dallal, tánccal, zenével. A nem cigányok is szeretnek mulatni. A cigányok nagyon szépek. A kisgyerekek is, a fiatalok is, az öregek is. Ilyen gyönyörû bajuszt, mint Jenõ bácsiét, még nem látott Rozi. De hogyan vegyük rá õket, hogy mulassanak? A suliban Jenõ bácsi elkezdte ütögetni az asztalt. Valakinek el kellett kezdeni, azután már csatlakozott a többi. De ki kezdje el? Talán mi, vendégek? Minket úgyis megbámulnak. Jancsi, Panni, Piri! Mindhárman Tomival dolgoznak a kazetták másolásán. A két zenész, és a cigánylány. Reggeli után Tomiékhoz megyek, hátha tudok velük beszélni.

Gyorsan kiugrott az ágyból elintézte a reggeli dolgait, majd benyitott a konyhába.

- Jó reggelt! Mi ez a finom illat?

- Szia kislányom!  Szabó néni kapott Tótkomlósról parasztkolbászt, annak érzed a szagát. - mondta Tõsi néni.

- Anyu! Ez nem szag, illat! És csodálatos ínycsiklandozó! Ezt kérek reggelire.

- Látom, megint forgatsz valamit a fejedben. Elmondod?

- Most errõl a kolbászról jutott az eszembe valami. Dobozon mindenki disznót hízlal. Biztos értenek a kolbászkészítéshez!

- Tudod, milyen mûvészet jó kolbászt készíteni? Tudod, hogy a PICK szalámi receptje 150 éves? - kérdezte Tõsi bácsi.

- Kettõt egy csapásra! Szuper! Köszönöm, apukám! - ugrándozott örömében Rozi.

- Te, anyjuk! Nincs láza ennek a gyereknek? Nem beteg?

- Jó, elmondom! Elõször arra gondoltam, hogy ha ilyen finom illata van a parasztkolbásznak, be lehetne a doboziakat vonni a KÖR-be. Amikor mondtad a régi receptet, az jutott eszembe, hogy kellene Dobozon egy kolbász-kóstoló versenyt rendezni. Akinek saját receptje van, az büszke rá. Én meg egész éjjel azon törtem a fejem, hogyan lehetne jobb hangulatot csinálni Dobozon. Olyan savanyúak ott az emberek, ezt meséltem nektek. Ez feldobná õket. Van mivel dicsekedniük. Akinek a kolbásza a legtöbbünknek ízlik, attól rendelünk a KÖR-nek. Nyershúst úgyse kérhetünk, mert megromolna hazáig. A kolbász viszont eltartható. Mennyi ideig elég nekünk ez a szál kolbász?

- Ha egyszer csinálunk lecsót, a többit elreggelizzük, egy hétre elég lehet hármunknak. - számolt a család fõszakácsa Lajos bácsi.

- És mennyi a súlya? - kérdezett tovább Rozi.

- Olyan fél kiló körül lehet. - mérlegelte apukája a tenyerén.

- Akkor hetenként kellene nekünk fél kiló?

- Na, akkor hamar megunnánk! Nem kell mindig kaviár!

- Mi az a kaviár? Benne van a kolbászban?

- Nem. Egy nagyon drága étel, a tonhal ikrája. De volt egy ilyen címû filmsorozat a TV-ben.

- Értem. Kéthetenként?

- Mondjuk havonta elfogyna egy kiló.

- Ezzel könnyû számolni. De vajon hány családdal gondolkozzunk?

- Kérdezd meg Szabó nénit. Õ tervezi a felnõtt KÖR-t.

- OKÉ! Köszi! Megyek telefonálni. - ugrott fel Rozi.

- Azért nyeld le elõtte a falatot! - kiáltott a becsukódó ajtó felé Tõsi anyuka