- Gyerekek! Kész az ebéd, menjetek kezet mosni! - szólt be az ajtón Kovács néni.

Amikor már mindenki ott ült a kinyitott ebédlõasztalnál, középre berakott egy nagy porcelántálat, melybõl inycsiklandozó illat szállt az orrukba.

- Tessék mondani, ez micsoda? - érdeklõdött Panni.

- Kóstold csak meg! - titokzatoskodott Tomi anyukája.

Oszi kivett egy kanállal, és óvatosan izlelgette az ételt. - Mintha vesevelõ lenne. De mégsem az. Mindenesetre finom.

- Ez hamis vesevelõ. - rántotta le a leplet a titokról Tomi - Gyakran eszünk ilyet, karfiolból és tojásból készül, majorannával.

- A karfiol Ezüsthegyrõl van, a tojás Tótkomlósról, Andi nagymamájától. - dicsekedett Kovács néni - Izlik? Ez egy háborús étel.

- Andiék is háborús ételt csináltak, hamis túrógombócot pénteken a KAPTÁR-nak. - jegyezte meg Rozi.

- Igen, érdekes. Mi nem éltünk a háború idején. - gondolkodott hangosan Kovács néni. - Mégis most elõkerülnek a régi receptek.

- Lehet, hogy háború lesz? - kérdezte Piri.

- Nem az ételekbõl lesz a háború! - mondta Oszi.

- Talán a háborúból csinálják az ételt? Eszik vagy isszák a háborút? - huncutkodott Jancsi.

- Azt hiszem, Karinthy Frigyes írta, hogy az örök béke idején a háború lesz a neve a fagylaltnak. - mondta Kovács néni - De most inkább arról van szó, hogy a pénzhiány miatt újra elõjönnek a háborús áruhiány miatt kitalált pótételek. Hús helyett zöldség és tojás például.

- Vaj helyett margarin, túró helyett aludttej. - sorolta tovább Rozi. - De miért nincs pénz?

- Nem figyeltél az évzárón? Az igazgató bácsi elmondta: "Ha kevesebb az alkalmazott, kevesebb az is, aki vásárolni tud." - idézte Oszi

- De ez butaság! - szólt Panni - Ha sok az eladnivaló és kevés a vevõ, le kellene menjen az ár. Mégis minden egyre drágább.

- És egyre több az árleszállítás, az akció, a végkiárusítás. - sorolta Piri. - Mi mindig csak ilyen helyeken vásárolunk.

- Pedig tulajdonképpen az étel olyan, mint a levegõ. Kell az élethez. - mondta Rozi - Meg a lakás, a ruha is. Ezeket ingyen kellene adni.

- És ebben mi lenne az üzlet a parasztnak, a kõmûvesnek, a szabónak? Pontosabban a nagy-gazdálkodónak, az építõipari vállalkozónak, a ruhagyár tulajdonosának? - kérdezte Oszi.

- Ha a kettõ nem ugyanaz, akkor nem tudom. - felelte Kovács néni  - Aki tud adni valami hasznosat a többi embernek, kaphat is olyat, amire szüksége van. De ha valaki nem hoz létre semmit, csak másokat dolgoztat (egyre kevesebbet), akkor az az érdeke, hogy pénzt kapjon a termékekért. A dolgozói is pénzt kapnak tõle a munkájukért. A pénzért pedig bármit lehet venni.

- Ha van elég! - szólt közbe Oszi - A munkáltatóknak van, legfeljebb nem repülõgépet, csak helikoptert vesznek. A dolgozók már kevésbé tudnak költeni, mert a fizetésük éppen csak a legszükségesebbekre elég. De mivel sokat dolgoznak, nincs idejük, hogy még azért is dolgozzanak, amit cserébe kaphatnának.

- Azt hallottam, hogy valahol Afrikában a székgyárban bér helyett a dolgozók kapnak havonta 20 széket, amiket vagy használnak, vagy eladnak. - mondta Tomi anyukája - Ha a magas ár miatt nem lehet eladni a termékeket, mit csinálnak a többlettel? Miért nem adják oda a dolgozóknak?

- Pötyi mesélte, hogy a múlt héten a pörkölthöz Dönci adott húst, a hentes bácsi fia. - mesélte Rozi - A boltban mindig kell legyen friss hús, de csak teljes féldisznót vehetnek. Ez hétközben nem fogy el, a család meg már nagyon elhízott, mert õk eszik meg. Nagyon örült, hogy ennyivel kevesebb a feleslegük.

- Gyerekkoromban voltunk Kassán. - emlékezett vissza Kovács néni - Ott árultak savanyú tejet, aminek már lejárt a szavatossági ideje, tizedáron.

- Amerikában elõírás, hogy a kisütött hamburgert öt percen belül el kell adni. - tette hozzá Oszi - Komoly vállalkozás alakult a munkanélküliekbõl, amelyik összegyûjti az ilyen fasirtokat, szalmakrumplit, és a többi munkanélkülinek, hajléktalannak árulják bagóért.

Igen, de ezek a példák a boltokhoz, az egyébként kidobandóhoz kötõdnek. Televíziót, autót, ruhát csak akciós áron tudnak így eladni. - mondta Panni - Lehet, hogy az a baj, hogy nem a gyártók az eladók? Odaadták a kereskedõnek, azután nyugodtak, már nincs náluk. Talán nem is tudják, hogy még mindig ott porosodik aa boltban. Sõt. A sikeres eladás után még növelik is a termelést.

- Hát igen, elég hosszú az áru útja. Termelõ, nagykereskedõ, kiskereskedelmi hálózat, üzlet, vásárló, és esetleg még a fogyasztó is más. - mondta Kovács néni.

- Az internetes boltokban azonnal szállítanak. - vetette közbe Oszi.

- Kipróbáltad már? - kérdezte Jancsi.

- Nem, de egy héten belülre vállalják a szállítást.

- És az ára?

- Viszonylag elég olcsó, ha átszámítom forintra.

- Akkor külföldrõl hozzák, mennyi a szállítási költség? - csapott le Panni.

- Erre nem tudok válaszolni. Ahol kerestem amerikai áruházak voltak. - vallotta be Oszi.

- Ez nagyon érdekes volt, de majd késõbb folytatjuk. Munkára fel! - állt fel az asztaltól Tomi.