For the World!


66. fejezet
A Keletiben

Balogh bácsi kivitte Boriékat a vonathoz.  Az öreg Wartburg hátsó ülésén most csak a két kislány, Bori és Pötyi ültek.

- Tudod, azért szokatlan volt nekem, hogy ti pestiek mindig dolgoztok. Tegnap az mi bemutatónk, de Ágiék már a játszótéren gondolkodnak. Tomiék tépdesik a szalagokat, miközben nekünk szerveznek programot Dobozra. Ebédhez az ezüsthegyi munkátokkal szereztek zöldséget. Semmi játék? Semmi pihenés?

- Emellett készülõdnek a KÖR-ök, van egy ellenséges csapatunk, kezdõdik a bukott gyerekek közös tanulása Pirivel a pótvizsgára. Rozi készül a tanári KAPTÁR-ba augusztusra. De nem ez az érdekes. Ez állati jó játék!  Mi találtuk ki, magunktól csináljuk. Nyaralásra nincs pénzünk, nem is nagyon kívánjuk. Szívesen vagyunk együtt, és tetszik, amit csinálunk. Majd meglátod, ha elkezditek a Most Mutasd Meg-et, menet közben egy csomó új ötletetek lesz, és azok visznek tovább. Mindennek megvan a határideje. Hajtani kell. Most volt a ti elutazásotok a határidõ Oszinak. Nektek, amikorra Dobozra érünk, kell sok mindent elintézni. Ágiék találtak pályázati hírdetményt a játszótér felújításhoz. A beadási határideje június 30. A tanári KAPTÁR-nak szeptemberre végeznie kell, akárcsak a bukott gyerekeknek. Augusztus 20-tól kell postáznunk a megrendelt kazettákat. A gyümölcsök, zöldségek csak bizonyos idõszakokban szedhetõek. Amit vállaltunk, teljesíteni akarjuk.

- És semmi kikapcsolódás?

- Ne hidd, hogy besavanyodtunk! Egyszerûen hajt minket a lendület, a határidõ, meg a munka öröme. Rozi ma megy lovagolni. Neki ez a kikapcsolódás. Én ma délután olvasni fogok. Tegnap megtáncoltattátok az egész sulit. És a közös munka sem verejtékes, unalmas. Beszélgetünk, viccelõdünk, miközben jár a kezünk. Nézd, csak! Megérkeztünk a pályaudvarra. Ott már Oszi integet.


A tartalom-jegyzékhez