- Csókolom, sziasztok! - nyitotta ki a kocsi hátsó ajtaját Oszi.

- Te már itt vagy? - csodálkozott Pötyi. - Bori, bemutatom neked Oszit, a Professzorunkat.

- Szia, Bori vagyok! Már hallottam, hogy jössz, és hozol nekem valamit.

- Igen. Ma a KAPTÁR-sakkal kitaláltunk egy vetélkedõ lehetõséget a dobozi cigányoknak. Itt leírtam mindent, amit mondtunk. Nézd majd meg légyszíves, és sürgõsen szólj vissza, hogy meg akarod, tudod-e szervezni. Benne van a borítékban Jutka címe, telefonszáma, sõt a dobozi nagymamájáé is.

- Tudod, Jutkával Csabán ismerkedtünk meg, most ötödikes volt, és minden nyáron Dobozon nyaral. Nagyon ügyes csaj. - magyarázta Pötyi Borinak.

- Biztos, hogy, ha belefogsz a szervezésbe, szükséged lesz társakra. - folytatta Oszi - Nekünk a KAPTÁR bevált. Csináltam nektek egy lapot, ami segít kideríteni, hogy ki melyik feladatra a legjobb.  Majd ezt is nézd meg, ha ceruzával kitöltöd, jobban megérted, és el tudod magyarázni a többieknek is. A beírásokat meg ki lehet radírozni, és mások is kitölthetik.

- És akkor magunknak is csinálhatunk kitûzõt? - kérdezte Bori Pötyitõl.

- Borikám! - mondta Jenõ bácsi - Egyedül Pötyiéknek csinálunk KAPTÁR kitûzõt. ha rendelnek, adhatják nektek is.

- Ez érdekes és komoly kérdés. - szólalt meg Pötyi - Nem azért, mert ti csináljátok a kitûzõket, hanem, mert ez a jogunk azt jelenti, hogy nekünk kellene mindig eldöntenünk, hogy az ország másik végén esetleg megérdemli-e egy csapat a KAPTÁR kitûzõt. Nem vagyok biztos abban, hogy ezt akarjuk-e.  Azokról kellene döntenünk, akiket már nem is ismerünk. Pénzért nem akarjuk továbbadni, lehet, hogy egy nagy szaporodásnál mi sem tudnánk kifizetni nektek. Azt hiszem, hogy csak abban szabad döntenünk, amihez értünk. Eszerint a Most Mutasd Meg vetélkedõt mi javasoljuk, ha megszervezitek, van valami közünk hozzá. Nektek meg tudjuk rendelni. Ha Dobozon, Békéscsabán már nélkülünk alakul KAPTÁR, ott lemondunk a jogunkról. Szerintem Békáson, az iskolánkban még van közvetlen kapcsolatunk. De ezen túl, ha kérdezik, megadjuk a címeteket, keressenek meg õk titeket.

- Az elsõ én lennék! - szólt közbe Balogh Laci bácsi. - Az 50 darabot már megrendeltem, kifizettem, ugye, Jenõ! Most kérem a jogot, hogy ahol a tanácsadásaim alapján KAPTÁR-ok szervezõdnek, ott én adhassam át a kitûzõket.

- Nem lehetne valamilyen megkülönböztetõ jelzést használni? - kérdezte Oszi.

- Dehogynem! - mutatta Pötyi a sajátján - Nézzétek meg az enyémet! Itt alul a kaptár alatt egy sorban 5 méhsejt van. Az Isten is arra teremtette, hogy oda számokat írhassunk.

- Minden darabot külön számozzunk? - kérdeezte gyanakodva Jenõ bácsi.

- Nem! Csak minden rendelésre jelentkezõnek! - magyarázta Oszi - Pötyiék a nulladikok, nekik nincs számuk. Laci bácsi az elsõ, akiknek õ rendel, olyat kapjanak, amiben egy "1" szám van középen. Ha Dobozon is beindul nélkülünk új csapat, legyenek a "2". Ha Jutkáék Csabán beindulnak, "3". És így tovább.

- Köszönöm, hogy gondoltál rám, az üzletnél fontos, hogy ez az elsõ! - mondta Laci bácsi. - De azt kérhetném, hogy ne kör, hanem ovális alakú legyen? Tudod, hosszúkás! Mi felnõttek így lennénk másmilyennek, mint a kerek kitûzõs gyermekek.

- Akkor viszont már 200 ezer rendelõ is lehet, mert külön számozhatjuk a kerek és a tojásalakú kitûzõket. - mondta Jenõ bácsi. - Gyere kisunokám, búcsúzzunk el, mert mindjárt indul a vonatunk!