- De most már felelj a kérdésemre!  Miért érdekelt, hogy ki mondja meg, mit lehet csinálni?

- Tudod, egyre több pénzünk van. A kazettákból, a parlagfûbõl, és néha kezdek félni. Volt Békéscsabán, olyan tanár bácsi, aki ÁFÁ-s számlát kért. Azért is adtuk oda a szövetkezetnek a pénzünket, hogy ne legyen Pötyinél ennyi. Az én feladatom lenne megtudni, hogy Dobozon milyen szabályokat kellene betartani egy bulinál. Olyan sok rossz hírt lehet hallani betörésekrõl, rablásokról. Miért csinálják ezt az emberek? És miért nem akadályozza meg a törvény?

- Az elsõ kérdésed könnyebb. Egyre több a szegény ember. Munkahely nincs, valahogy élni kell. Sokan nem látnak más megoldást, mint, hogy elvegyék mástól, akinek még van pénze.

- Azt tanultuk hittanórán, hogy Isten tiltja a lopást. Itt a lakótelepen is annyi munka lenne. Emlékszel a bulira, amikor ti felnõttek is egy csomót felsoroltatok!

- Azt könnyû! Mert mindenki arról beszélt, ami õt zavarja, neki hiányzik. Aki meg felajánlott valamit, az abból indult ki, amit õ vállalna. De ezek nem biztos, hogy találkoznak egymással, és fõleg nem biztos, hogy akinek szüksége volna valamire, tud is fizetni érte.

- Te megcsináltad Ágiék falióráját, és csavarhúzót, forrasztópákát kaptál érte.

- Igen, és nagyon jól tudom is õket használni. De megenni mégsem lehet õket, csak, ha pénzes munkát kapok.

- A pénzt sem lehet megenni. A cseresznyét, meg a zöldborsót, a salátát viszont igen.

- Csak nem mindent lehet így cserébe megkapni. Kenyeret, sót, mosóport a boltban lehet csak venni, és ahhoz pénz kell. Pénzért mindent lehet kapni, ezért lopják a pénzt.

- Akkor elég volna megszüntetni a  szegénységet, és nem lenne lopás sem?

- Ennyire nem egyszerû a dolog. Minél többje van valakinek, annál többre vágyik. Van lakása, be kell bútorozni. Van bútora, kellene egy autó. Van autója, valahová kellene menni vele. Megismert egy szép tájat? Jó volna ott egy nyaraló. Megvan a nyaraló? Fel kell újítani, azt is be kell rendezni.

- Ezzel vége?

- Nem, itt kezdõdik a baj. Annyira hozzászokott a pénzgyûjtéshez, aki idáig eljutott, hogy nem tudja abbahagyni. Híres festõk képeit veszi meg, egyre drágább riasztóberendezést vásárol. Egyre jobban félti, amije van. A pénz értéke romlik, meg kellene õrizni. A banki kamat nem túl sok. Keresni kezdi a jobb hozamot ígérõ lehetõségeket. Elkezd részvényeket vásárolni, hogy jobb áron majd eladja. Elkezd egy vállalkozást, nyit  egy boltot, vagy egy üzemet.

- Ez nem baj! Dolgozókra lesz szüksége, több embernek lesz munkája, pénze.

- Az attól függ. A tulajdonos csak addig dolgoztat, amíg megéri neki. És olyan áron, pontosabban bérért, amennyiért neki még hasznot hoz.

- Tehát igyekszik minél kevesebb bért adni?

- Igen.

-. De, ha kevesebb a bér, az emberek kevesebbet tudnak költeni. Így nem lesz pénzük arra, hogy megvegyék, amit gyártanak.

- És eladhatatlan lesz az áru, tönkremegy a vállalkozás, az utcára kerülnek az emberek. De ez nem látszik elsõ ránézésre. A vállalkozó nem számol azzal, hogy attól, hogy õ kevesebbet fizet, csökkenni fog az árujának a forgalma. Õ nem a saját dolgozóival számol, hanem a többiekkel, akiket nem õ fizet.

- És a más vállalkozások nem igyekeznek keveset fizetni?

- Dehogynem. Ezért nincsenek vevõk a boltokban, bár tele  vannak áruval.

- Ha minden dolgozó tízszer annyit termel, mint amennyi bért kap, akkor csak az egytizedét tudja megvenni annak, amit összesen megtermeltek.

- Azért ez nem teljesen stimmel! Nem mindenki dolgozik a használati áruk termelõinél. Vannak, akik gépeket csinálnak, vannak, akiket az állam foglalkoztat, vannak a nyugdíjasok, és ti is, gyerekek.

- És az állam mibõl fizet a dolgozóinak?

- Az adókból. Mindenki adózik, aki vásárol, ez az a bizonyos ÁFA. Többnyire az árnak az egy ötöde. Akinek személyi jövedelme van, az fizet belõle adót legalább az egy ötödét. A vállalkozások a nyereségükbõl fizetnek társasági adót, minimum 18 százalékot.

- Ha egy dolgozó kap az árból 10 %-nyi bért, ebbõl levonnak 20 % jövedelemadót, és amit vásárol belõle, annak a 20 %-a is adó, az ÁFA. Akkor  öt dolgozó eltart kettõt. És akik még, vagy már nem dolgoznak?

- A gyerek után az állam ad családi pótlékot, vagy iskoláztatási támogatást, a nyugdíjasok nyugdíjat, a betegek táppénzt, vagy rokkantnyugdíjat kapnak. A vállalkozók pedig az adózott nyereségbõl élnek.

- Az mennyi lehet?

- Ez teljesen változó. Attól függ, hogy mennyire veszik a termékét. Egy biztos, a banki kamatnál több. Gondolj bele, hogy van sok pénzed. Szeretnéd megõrizni az értékét, mert romlandó jószág a pénz, mostanában 8-10 %-ra becsülik az évenkénti pénzromlást. A párnád alatt nem tarthatod, mert ott romlik. Amikor kiveszed onnan, már kevesebbet ér, mint amikor betetted. Vagy beteszed a bankba, vagy kezdesz vele valamit. Mivel ez több fáradsággal, idegeskedéssel jár, mint a banki betét, ezért csak akkor vállalkozol, ha többet tudsz kivenni belõle, mint amennyi a banki kamat.

- De ez nem a termékre számolódik, hanem a pénzre, amit beleteszek a vállalkozásba, ugye?

- Igen, ez a befektetés hozama. De tulajdonképpen mit tesz bele a termékbe a vállalkozó? Anyagot, emberi munkát, és gépet. Ebbõl a gép, a nagy értékû, hosszabb távon használható épület az, ami nem térül meg egy év alatt, de minden évben félre kell tenni az egy évre esõ részét az értékének, hogy, ha  majd elromlik, tönkremegy, meg legyen a pénz az új megvásárlására. Tehát egy évben nagyjából annyi a termék költsége, amennyi a befektetés.

- És akkor a nyereség is az éves banki kamatnál kell nagyobb legyen?

- Igen, ez nagyjából igaz. Most a lakossági betétek után 18 % kamatot fizet a bank.

- Akkor a nyereség is nagyjából 20 % a termék árából! - kiáltott fel Rozi.

- Most miért kiabálsz? - csodálkozott Tõsi bácsi. - Eddig egészen nyugodt voltál.

- Nyugodt nem voltam, de most mérges vagyok. A bér 10 %, amibõl megkap a dolgozó nyolcat, amibõl a boltban még levonnak további 20 %-ot. Tehát a fizetés a dolgozónak 6,4 % az árban. Közben a vállalkozó és az állam közösen nyer 20, meg 3,6 %-ot. Majdnem négyszeresét annak, amennyit a dolgozó elkölthet. Ez disznóság! Ezért kiabáltam.

- Tévedsz, mert még nem beszéltünk a nem dolgozóknak fizetett pénzekrõl. Azok nem az adókbõl, hanem a társadalombiztosítási járulékból jönnek, amit szintén a dolgozók bére szerint fizet a vállalkozó és a dolgozó.

- Az más, mert nem az állam és a vállalkozó haszna. Azt azért gondolom meg is kapják, akik nem dolgoznak.

- Részben meg, de óriási hivatalok foglalkoznak velük, és az ott dolgozókat is fizetni kell valamibõl.

- Akkor ott is lehet pazarlás. Menjünk vissza a vállalkozásokhoz! Ott általában nem egy-két dolgozóval dolgoztat a vállalkozó, ugye?

- Nem, van, ahol ezer-tízezer alkalmazott is van.

- De a 10 százalékos bérrész az összes dolgozó bérét jelenti, és a nyereség is az összes vállalkozóét. Lehet, hogy egy vállalkozó zsebébe folyik be a 20 %, és egy század százalék jut egy dolgozóra? Egy ezer fõs üzemben a vállalkozó kétezerszer többet keres, mint egy dolgozó?

- Hát, igen, ez neki az üzlet.

- Mit csinál õ ezért?

- Adja a pénzét.

- És azt a pénzt honnan szerezte? Ha az elõbbi példánál maradunk, az ezerfõs üzem beindításához mennyi bért kellett összegyûjtenie?

- Ha 20 százalékos a nyereség, abból 5 év alatt térül meg a befektetés. Egy dolgozó bére az éves nyereség egyezred rész, öt évre az ötezrede. Tehát, ha nagyon spórol, semmire nem költ, minden jövedelmét félrerakja, ötezer év alatt már össze is gyûjtheti a befektetéshez szükséges pénzt. Még egész fiatal lesz hozzá. Persze lehet ezt rövidíteni  is. Dolgozik 20 évig, a bére felét félrerakja. Beindul 10 dolgozóval. 5 év alatt megtérül a pénze, és az hússzor annyi, mint, amit fejenként kaptak az alkalmazottjai. Ha még 5 évig folytatja a tíz fõvel, megkétszerezõdik a tõkéje. A következõ 10 évben már 20 fõvel dolgoztathat. Az ötödik 10 évben 40 fõre bõvíthet. A hatodik évtized a 80 fõs, a hetedik a 160 fõs, a nyolcadik a 320 fõs, a kilencedik a 640 fõs, és végre a tizedik évtizedben már 1280 fõvel mehet a vállalkozás. Ez mindössze száz éves idõszak, az unoka már élvezheti is, amit a nagyapa elkezdett.

- Akkor most, akik tíz év után lettek nagyüzemek tulajdonosai hogy csinálták?

- David Rockefeller, egy amerikai milliárdos azt mondta: Minden centrõl el tudok számolni, csak az elsõ egymillió dollárról nem vagyok hajlandó nyilatkozni.

- Ezt meg is tudom érteni. És így már azt is, ki mutatja a példát a szegényeknek a lopásra.