Este 6-kor a hetedikes KAPTÁR becsöngetett Feriék kertkapuján. A kapu mellett egy kis táblán ez állt:

- Csókolom, Dr. Vadász Péter urat keressük. - mondta a kaputelefonba Ági.

- Már nincs félfogadás. - válaszolt a néni, és kattanás hallatszott.

Ági újra becsöngetett: - Feri azt mondta, hogy most vár az apukája minket.

- Ja, ti vagytok! Nyomjátok be a kaput, nyitom. - mondta már barátságosabban a néni. Mire végigértek a rózsalugason, már várta õket.

Nagyon elegánsan öltözött néni volt, de mikor látta, hogy a gyerekek mennyire megbámulják, mentegetõzni kezdett:

- Ne haragudjatok, de most lett vége a fogadóórának, és én vagyok a titkárnõ is. Én nem szeretem ezt a cicomázkodást, de az ügyfelek csak így veszik komolyan az ügyvédet. Mintha a tudás attól függene, hogy öltözik a titkárnõ.

- Sziasztok! - jelent meg Feri (bocsánat, Arthur király) a lépcsõ tetején. - Hallottam, mirõl beszélt anya. Az üzletet az jellemzi, hogy milyen gazdag a berendezés, milyen szépen öltözik a titkárnõ. A hétköznapi  környezetről azt gondolják, keveset keres apa, tehát rossz ügyvéd. No, gyertek, mert a Híradó elõtt végeznünk kell.

- Akkor ez olyan, mint a színházban. Szerepet játszanak. - súgta Kati Gógyisnak.

A dolgozószoba a nappaliból nyilt, nagyon elegáns volt. De Vadász bácsi már kedvenc kicsit fakó pongyolájában volt. A fotelekhez irányította a gyerekeket.

- Mondjátok, mirõl van szó! - nézett körül Péter bácsi. - Ki kezdi?

- Majd én elmondom. - szólalt meg Gógyis, és már vette elõ is a papírokat. - Az elején meg kell mondanom, hogy nem az ügyvédhez, hanem az önkormányzati képviselõhöz jöttünk.

. Ez kellemes meglepetés. - helyezkedett el kényelmesen a fotelban Péter bácsi.

Gógyis röviden elmondta, hogyan tervezték a játszótér felújítását, hírdették meg a rajzversenyt. Amikor elõvette a pályázati felhívásokat, Péter bácsi közbeszólt.

- A pályázatokkal ne foglalkozzatok, azoknak már  meg vannak a nyertesei. Meg nem is vagytok pályázóképesek. Gyerekek vagytok, nincs bejegyzett társadalmi szervezetettek. Pályázni tud az önkormányzat is, és a mieink értenek is hozzá. Eddig nagyon jól csináltátok. A papírokat hagyjátok itt, én csinálok egy elõterjesztést a testületi ülésre.

- Ne adjam oda lemezen is? - kérdezte Gógyis, és egy kis fekete lapocskát vett elõ a zsebébõl. - Vírusmentes!

- Ez igen! Profi munka. Feri! tedd át a gépre légy szíves! De külön könyvtárba tedd, a gyökérbe!

- Kaptár néven keresd! - vette ki a  lemezt Feri Gógyis kezébõl, és indult az íróasztalhoz.

- Én is erre gondoltam. - mosolygott Gógyis.

- A játszótér-felújításokkal rendszeresen foglalkozunk. Tudom, melyik albizottságoknak kell megbeszélniük, mielõtt a Testület dönt. Nagy szerencse, hogy nem új helyen tervezitek. Lehet teljesen átalakítani, akkor is a felújítások közé tartozik. Erre van keretünk.

- Van valami Uniós kötelezettség, amit be kell tartanunk. Jó volna tudni, mi van benne. - mondta Melinda, és elõvette a jegyzetfüzetét.. - Valami Európa Szabvány, igen, EN 1176-1-7, EN 1177.

- Jó, ezt felírom, kikerestetem és, ha nincs meg magyarul, lefordíttatom.

- Apa, itt a naptárad. - nyújtotta az asztali naptárt Feri, majd a lemezt visszaadta Gógyisnak.

- Egy kis üdítõt kinek adhatok? - jelent meg Vadász néni tálcával, poharakkal, és két rostos gyümölcslés dobozzal.

- Látjátok, nálunk ilyen jól kialakult a munkamegosztás. - mosolygott Péter bácsi, és belemerült a naptár tanulmányozásába. - Augusztus elejére lezongorázható. A hírekkel Ferit küldjem?

- Apa, Gógyisnak van E-mail címe! - figyelmeztette Feri.

- Szuper. Írd be légy szíves a Noteszbe!

Feri és Gógyis az asztalhoz mentek, két perc múlva már megint a fotelban ültek.

- Feri, én is felírnám a címedet, ha van. - vett elõ papírt Gógyis.

- Ne fáradj,  a lemezen egy textben megtalálod apáét is, meg az enyémet is. - mondta Feri.

- Csináljátok a pályázatok bírálatát, minden konkrétum elõbbre viszi a döntést. - nézett a faliórára Péter bácsi.

A gyerekek felálltak, kihörpintették  poharaikat és versengve köszöngették a segítséget.

- Jó-jó! Ez még nem a döntés! Majd meglátjuk, ki nevet a végén! Én igyekezni fogok, hogy gyõzzünk. - állt fel Péter bácsi is. - No, szerbusztok!

Miközben kisorjáztak a gyerekek a szobából, odasúgta a feleségének: - Remek kölykök!

Kati a kertkapuban ezt mondta a KAPTÁR-nak: